Háromezer éves egyiptomi prosthesis
A Luxor melletti sírkomplexumban talált prosthesist vizsgálnak egyiptomi és svájci kutatók. A vaskor elejéről származó lelet nagy szakmai jártasságról ad tanúbizonyságot, mondják az evolúciós orvoslás szakemberei.
A Kairói Egyiptomi Múzeum, valamint a Zürich-i és a Baseli Egyetem szakemberei által vizsgált fából készült, 3000 éves nagylábujj egyike az eddig talált legrégebbi prosthesiseknek. A nemzetközi tudósgárda mikroszkópiával, röntgen-technológiával, számítógépes tomográfiával tanulmányozza a Luxor melletti nekropoliszból (Sheikh ´Abd el-Qurna) származó leletet, és már azonosították is a módszert, amivel annak idején az eszköz készült.
Az eddigi eredmények szerint a prosthesist számos alkalommal igazították újra a tulajdonos, egy pap lánya lábához, és a készítője, aki jól ismerte az emberi fiziognómiát, nemcsak hatalmas szakmai, de művészeti jártassággal is rendelkezett.
A technikai ügyesség különösen a prosthesist a lábfejhez rögzítő öv robusztus struktúráján és a nagylábujjat utánzó fa extenzió mobilitásán mérhető le, mondják az evolúciós orvosok. Viselője számára a prosthesis nemcsak természetesen kinéző, esztétikus eszköz volt, de minden bizonnyal kényelmes is, mindez pedig arra utal, hogy 3000 éve Egyiptomban magasan képezett szakemberek készítették ezeket az eszközöket.
A prosthesist egy monumentális, sziklába vágott sírkomplexumban találták meg, egy olyan fülkében, amit egy királyi családhoz közel álló família számára készítettek. A sírkomplexum legrégebbi, ismert sírjai az i.e. 2. évezred elejéről származnak, azaz közel 4 ezer évesek. A sírokat azóta többször újrahasznosították, korai keresztény szerzetesek, majd egyéb helyiek lakásként is használták őket; az ilyen célú felhasználás csak a 20. sz. elején szűnt meg. A föld alatti struktúrákról most 3 D-s térkép is készül.
